Iskolánk 1998. szeptember 1-jén vette fel Kántor Mihály, a Bodrogköz amatőr néprajzkutatójának nevét, aki 1885. január 31-én született a szomszédos Tiszakarádon. Földműves szülei nem akarták tovább taníttatni, de tanítója a, bodrogközi mondák és történetek versbeöntője, Berecz Károly nemcsak néprajzi érdeklődését keltette fel, de a sárospataki tanítóképzőben való tanulását is lehetővé tette.
Annak elvégzése után, 1905-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették, később igazgatótanítóként dolgozott, és itt is élt 1968. szeptember 2-án bekövetkezett haláláig.
Közvetlen kapcsolat fűzte a néprajztudomány néhány vezető egyéniségéhez: Bátkay Zsigmondhoz, Lajtha Lászlóhoz és Gönyey Sándorhoz. Első néprajzi jellegű dolgozata, Az ódalgazda 1909-ben jelent meg. Ezt követő évben pedig a Bodrogközi szólásmódok című gyűjteménye. 15 év szünet után sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. 1926-ban Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz, 1927-ben Hogyan készül a karikás?, még ebben az évben Az ezeréves cigándi malom, 1929-ben a Cigándi cigányok gyékénymunkája, 1932-ben a Bodrogköz című kiadványa és 1940-ben Népművészet Zemplénben címmel jelentek meg publikációi.
A közélet munkájában is néptanítóhoz híven aktívan részt vett. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alpítója és egyben vezetője is volt Leventeegyesületnek és a "Magyar búzavirág" táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Gyűjtötte a kender és len feldolgozásával kapcsolatos adatokat, szőtteseket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit Néprajzi Múzeum vezetői, köztük Győrffy István is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák című könyvecskéjében. A 18 színes ábrát is tartalmazó kiadványban található szőttesmintát keresztszemes öltéssel hímezni is lehet.
Kántor Mihályról elmondhatjuk, hogy nemcsak a jelenben élt, hanem érdekelte és kutatta a múltat, gondolva a jövőre is. "Ami a magyarságunkban szép volt a múltban, átmenteni a jövő számára"- vallotta. Életének alapgondolata volt adni és szolgálni. Ezt tette akkor is, amikor a cigándi szövő-szövetkezet asszonyainak munkáját állandó tanácsokkal segítette.
Személyét a saját maga által megfogalmazott sorokkal jellemezhetjük: "Aki a népélettel foglalkozik, az nem lehet rossz ember, mert a néppel csak az tud foglalkozni, aki vele együtt érez. E nélkül az együttérzés nélkül etnográfiával, néprajzzal foglalkozni teljes lehetetlenség."
Forrás:
Balassa Iván: Kántor Mihály (1885-1968)
Iskolatörténet
Korabeli dokumentumok tanúsága szerint a református hit felvétele óta biztos, hogy folyik oktatás a faluban. Ebben az időben még csak a tanító személyét örökítették meg, így bővebb információnk nincs az iskolai életről, de azt tudjuk, hogy a kántori feladatokat is a tanító látta el.
Az első igazi néptanító 1868-ban került Cigándra, abban az évben, amikor az ősi iskolaépületet a Temető (mai Iskola) utcában megépítették, ekkor még csak két teremmel. Sőregi Márton nemcsak kitűnő tanító volt, hanem házi gyógyszereivel és gyógymódjaival igen sok betegen segített, mivel ekkor még a településen nem volt orvosi ellátás.
A Tisza szabályozását követően, a jobb megélhetés reményében sokan települtek be a faluba, s a lakosság számának növekedésével nőtt az iskoláskorú gyerekek száma is. Az 1900-ig osztatlan egytanítós iskolát bővíteni kellett, ezért meghirdettek egy segédtanítói állást .
1905-ben növekedett a tantermek száma is, megépült az Iskola utcában egy új református iskola két tanítói lakással. Ekkor már két kántortanítói állás és két nőtanítói állás várt betöltésre. Az 1905/06-os tanévben került Cigándra Kántor Mihály is, akit egy év után véglegesítettek. A tantermek számát két lépcsőben, 1907-ben és 1912-ben tovább növelték egy-egy teremmel, majd 1926-ban az ősi iskolaépület két tanteremmel bővült. 1929-ben újabb tanítói állást szerveztek, s még ebben az évben állami segélyből felépítettek három tantermet és egy tanítói szolgálati lakást.
Ennek szükségességét jól mutatja az iskolába beíratott tanulók száma, amely 1904 és 1934 között 278-ról 572-re emelkedett. Volt olyan osztály, ahol a létszám meghaladta 80 főt. Az 1930-as években a reformátuson kívül a faluban az izraelita népiskola, a községhez tartozó Erzsébet- és Bélatanyán pedig egy-egy római katolikus népiskola működött. 1939-ben két állami iskolát szerveztek három tanteremmel. A tanköteles tanulók száma ekkor már 750 volt. Az 1952/53-as tanévben 19 osztályban és 9 tanteremben szűkösködött a 768 tanuló. A pedagógusi munkát 17 nevelő látta el a szükséges 22 helyett. Ilyen körülmények között nem lehetett komoly és értékálló munkát végezni.
A tanyai iskolák körzetesítését követően 1963-ban 954 emelkedett a diákok száma, és 38 tanító, tanár foglalkozott az oktatásukkal, nevelésükkel. A felső tagozat szétszórtan, az alsó tagozat állandóan délután járt iskolába. A Temető utcai (mai központi) iskolát 1963-ban emeletráépítéssel bővítették, ezáltal 6-ra növekedett a tantermek száma. Itt működött 1964-68 között a cigándi gimnázium is.
1970-es évek elején tovább javult a tantermi ellátottság helyzete. Ebben az időben épült meg a központi iskola területén egy háromtantermes épületszárny és ettől néhány méterre a kétszintes új iskola hat tanteremmel, tornateremmel, korszerű vizes blokkal, az iskolai könyvtárral és nevelői szobával. Ehhez kapcsolódott még egy szolgálati lakás is, amit azóta tanteremmé alakítottak át. Ezzel a nagy volumenű beruházással megszünt a váltótanítás, jobb feltételek között tanulhatnak a cigándi gyerekek.
