Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy az alább látható könyveket megvásárolhatják a Cigánd Városi Művelődési Központban 3973 Cigánd, Fő utca 38. szám alatt a helyszínen vagy e-mailben a megrendelő szóra kattintva a feltüntetett árakon. Egyéb vásárlási feltételekkel kapcsolatban keresse a művelődési ház dolgozóit a +36-47/534-419 telefonszámon vagy a varosikonyvtar@cigand.hu e-mail címen!
Nagy István
A keskeny úton járva
A reformáció 500. évfordulójára, valamint a magyar református egyház megalakulásának 450. jubileumi évére készült Nagy István: A keskeny úton járva című kiadványa.
A cím Jézus egyik példázatára utal: úton járó emberek vagyunk mindnyájan. A széles út az Isten nélküli élet, sokan járnak ezen. A keskeny út, Krisztus követésének, az Istennel való járásnak az útja.
A szerző nem összefüggő folyamatot, eseménysort tár az olvasó elé, hanem egy-egy fontos üzenetet rögzít az évszázadok történéseiből, az egyház szolgálatában állt személyek munkásságából. Célja, hogy a múlt ködéből előhozza a cigándi egyházközség életének fontosabb mozzanatait, hogy közel kerüljenek az emberekhez azok a küzdelmek, az életigenlés, mely a cigándi református egyházat jellemezte az idők folyamán.
Mindenekelőtt a templomot, mint épületet mutatja be az előkerült dokumentumok alapján. Jelezve a renoválásokkal járó változásokat is az épületen belül és kívül. Sajnos nem maradt fenn hiteles adat az első építkezésről, annak időpontjáról, így csupán következtetni lehet, hogy a templomépítés ideje visszanyúlik a magyar történelem kezdeti századaira.
A cigándiak összefogásának, közös akaratának megfelelően jöhetett létre mai formája. Mindezek mellett a helybeliek vallásos érzülete, kitartó hite jellemezte e népes eklézsiát, amit a fennmaradt egyházlátogatói jegyzőkönyvek rögzítenek és bizonyítanak.
A reformáció nagy vívmánya, a magyar írásbeliség megjelenése, valamint az iskolák létrejötte is tetten érhető a fennmaradt írásos anyagokban. Már a XIX. század második felében híres és erős népiskolával büszkélkedhetett Cigánd. Az egyház fontosnak tartotta, anyagi erejéhez mérten támogatta az iskola működését, de nem feledkezett el az ifjak iskolán kívüli neveléséről, művelődéséről sem. Ezt bizonyítják a XX. század első évtizedeiben működő különböző egyesületek, ifjúsági szervezetek a református egyház szervezésében.
A kiadvány foglalkozik az itt szolgálatot teljesítő prédikátorok, papok életútjával, küzdelmes munkájával, erőfeszítéseivel.
A cigándi egyházközösség felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékekkel, kegytárgyakkal is rendelkezik. A hívek adományából összegyűlt anyagot tételesen mutatja be a kiadvány.
A közelmúlt és a mai állapotok közreadásához pedig a helyi sajtóban megjelent idevonatkozó cikkek, riportok adnak segítséget eligazítást.
Az összeállítás több mint 100 képet tartalmaz, mely vélhetően sokak érdeklődését kelti majd fel.
A kötet a Cigándi Református Egyházközség kiadásában jelent meg.
A nagy háború elfeledett cigány katonái (1914-1918)
A Hangadó Egyesület az első világháború 100. évfordulója alkalmából egy bolgár kutatókkal közös tudományos ismeretterjesztő kiadvánnyal emlékezik meg a Nagy Háború cigány katonáiról.
Minden népnek, minden közösségnek szüksége van emlékeire, saját történetének rögzítésére, továbbörökítésére. A magyarországi cigányoknak nincsenek – feltáratlanok (!) – írásos emlékei. Nem voltak történetíróik; a múlt homályába vesző történetük nem külön történelem, hanem szorosan összefügg a befogadó magyar nép történelmével.
Napjainkban a magyar általános iskolás diákok közel fele cigány származású. Őseik történetének megőrzése, továbbörökítése ezért különösen fontos feladat. A gyakran mélyszegénységben élő, negatív jövőképpel rendelkező cigány fiatalok számára az elfeledett cigány katonák hazaszeretete, vitézsége, a legnehezebb helyzetekben tanúsított kitartása példaértékű lehet, hogy méltók lehessenek elődeikhez és példát mutassanak az őket követőknek.
A magyar nagyközönség napjainkig nem tudja, hogy 1914-1918 között számos cigány katona – „füstös”, „fáraó”, „fekete honvéd” – küzdött a világháború harcterein, sőt „cigány-szerelem” fedőnévvel 1918 őszén magyar csapatokat szállítottak az olasz frontról a nyugati hadszíntérre. A Nagy Háború centenáriuma alkalmából kötelességünknek érezzük, hogy összegyűjtsük és bemutassuk történeteiket.
Könyvünk egy kissé más nézőpontból közelíti meg a Nagy Háború ezen jelentősnek mondható részét. AZ állatok sem maradhattak ki a szörnyű katasztrófából, szerepük többrétű volt: mint hírvivői, megmentői, vagy sokszor, mint elesége a fáradt, kimerült katonáknak….
Ezzel a kötettel egyúttal szeretnénk emléket állítani azoknak az állatoknak is, amelyeket az I. világháborúban besoroztak, amelyekről oly kevés szó esett, mégis kulcsfontosságú szereplőivé váltak akaratukon kívül is a világot átformáló „daliás időknek.”
Szabóné Horváth Eszter
elnök
Etele Hagyományőrző, Lovas és Szabadidősport
Egyesület
Szerkesztette: Scholtz Róbert Gergely
Kiadja: Etele Hagyományőrző, Lovas és Szabadidősport Egyesület
Sőregi János, egy cigándi polihisztor a Nagy Háborúban (1914-1918)
A Sőregi család Cigándra betelepülésének 150 éves évordulója valamint az első világháború befejezésének centenáriuma alkalmából Cigánd Városi Művelődési Központ „Az Isten megőrzött!” Sőregi János, egy cigándi polihisztor a Nagy Háborúban (1914-1918) címen „társadalom- és történettudományi munkák megjelentetése céljából” pályázatot nyújtott be. Fő célja, hogy Cigánd város neves szülöttének harctéri naplói alapján a Nagy Háborút és a kapcsolódó történelmi eseményeket felidéző, a hősöknek és áldozatoknak emléket állító könyvet jelentessen meg, így az első világháborúval kapcsolatos társadalmi emlékezet ébren tartásával hozzájáruljon a közös értékeken, történelmen és kultúrán alapuló európai identitás erősítéséhez.
Cigánd Önkormányzata az 1990-es évektől számos kiadványt jelentetett meg a település múltjával, a mai cigándiak közös kulturális örökségével kapcsolatban. Ezek változó céllal és igénnyel készültek, de akár ismeretterjesztő feladatot láttak el, akár megfelelnek a tudományos igényeknek, egyaránt haszonnal szolgálták Cigánd megismerését és megismertetését. 2014-ben jelent meg az a többszerzős tanulmánykötet, ami a hagyományos népi kultúra több területét is bemutatja, természetesen, nem a teljesség igényével. Azóta azonban újabb kéziratok születtek. A most megjelent kötet három dolgozatot tartalmaz. Takács Péter: Cigánd története /1720-1914/, Fodor Katalin: Cigánd nyelvjárása, Páll István: Cigánd hagyományos építészete.
Ez a könyv az Egyesült Államokba irányuló magyarországi kivándorlásnak egy helyi történetét mutatja be. A 19. és 20. század fordulójára jellemző interkontinentális migrációt „alulról”, a résztvevők szemszögéből tárgyalja. Fő célja, hogy a mai cigándiakat megismertesse múltjuk egy elfeledett darabjával. Kiscigánd és Nagycigánd példáján azoknak a vándormunkásoknak, cselédlányoknak és asszonyoknak az életét és sorsának alakulását tárja elénk, akik nem rettentek vissza a rájuk váró ismeretlentől, és a tengerentúlon keresték boldogulásukat.
Szép számmal voltak olyanok, akik többször is útra keltek, oda-vissza vándoroltak, vállalták ennek minden nehézségét, kihasználva az ebben rejlő szabadság lehetőségét. De nem mindenki járt sikerrel.
A vándormozgalom a „két Cigánd” egész lakosságára kiterjedt, illetve közvetve vagy közvetlenül majd mindenkit érintett. Mindenki persze nem vált kivándorlóvá vagy idegenben próbálkozó időleges vándormunkássá. Lényeges, hogy a migrációban nemcsak a törzsökös lakosság vett részt, hanem a 19. század végén kialakult uradalmi majorok és tanyák népe is. Közigazgatásilag és apránként társadalmilag ők is cigándiak lettek, a kettős településhez tartoztak, miként a betelepült zsidóság is. Hivatalosan, a kor jogi nyelvén a községi illetőség mindenkire vonatkozott, aki állandó jelleggel legalább két éve itt lakott, függetlenül attól, hogy hol volt szülőhelye.
Ez a könyv példát szeretne mutatni arra, hogy az Egyesült Államokba irányuló „régi” kivándorlás múltja megismerésre érdemes. Leginkább azért ajánlatos kiemelni a feledés homályából, hogy megértsük, mit jelent az, amikor valaki idegenben kénytelen boldogulni.
Remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a ki- és visszavándorlások története, a múlt változatos gyakorlata ezáltal is a magyar történeti emlékezet részévé váljon.
A kötet Cigánd Város Önkormányzatának gondozásában jelent meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Cigánd Város Önkormányzata a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozata keretében jelentette meg a legújabb helytörténeti témájú könyvet az Azok az ' 50-es évek… címmel.
A szerző, Nagy István gondolatai következnek:
„Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy felszínre kellene hozni az 1950-es évek cigándi világát, történéseit, szegmenseit. Azt a miliőt, melyben 60 évvel ezelőtt éltek e településen. S addig tenni ezt, amíg még nem késő: amíg élnek hiteles tanuk, hiteles adatszolgáltatók. A gondolatot tett követte, így született meg az „Azok az ' 50-es évek…” című összeállítás. Sokan voltak visszaemlékezők. Olyanok akiknek gyermekkorát vagy ifjúságát jelentették ezek az évek, vagy szüleiktől hallottak e kemény időkről.
Mindenesetre sok őszinte – sokszor keserű - megnyilatkozás látott napvilágot, s ezek a nyilatkozatok kendőzetlenül kerültek be a kötetbe. De példák sora mutatja azt is, hogyan gyúrták át akkor a 13-14 éves fiatalok gondolkodását, hogyan manipulálták a történelmi egyházakat, milyen nehézségekkel küzdött az egészségügy, vagy mennyire kezdetleges volt a szolgáltatás a mai viszonyokhoz képest.
Ajánlom a könyv forgatását minden közelmúltunk iránt érdeklődő fiatalnak és idősebbnek.
Köszönöm a közreműködő cigándiak és elszármazottak hasznos segítségét!”
A könyv 2017. január 22-től érhető el a városi könyvtárban. A könyv megjelenését Cigánd Város Önkormányzata és a „Mansfeld Péter” pályázat kiírója az 1956-os Emlékbizottság, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.
„A cigándi bokréta legzsengébb ága című játékgyűjtemény (szerk. Németh Károlyné, Téglás Dezsőné óvónők) 2. módosított, átdolgozott kiadását tartja a kezében az olvasó.
Az „átörökítők” szeretettel és az itt élő emberek iránti tisztelettel szerkesztették az anyagot, bízva abban, hogy küldetést teljesítenek: Kántor Mihály tanító úr örökül hagyott intelmét követve a „…tündérek és lidércek hazájában” folytatják a kincsek mentését. Büszkeség tölthette a település apraját és nagyját, neves elöljáróit, hogy a Bodrogköz gazdag hagyományvilágát is felölelő gyermekjáték-gyűjtemény erősítette Cigánd hírnevét határon innen és tengerentúl egyaránt.
Kívánjuk, hogy a Kedves Olvasó az eredeti tartalmat megőrző és a hagyomány folytatói által kiegészítéssel módosított kiadást is használja, leljen örömére benne.”
Részlet a Virágot bont a zsenge ág című kötet köszöntő szövegéből
Hogy nagy nehezen átvergődtem az érettségi vizsgán, szép remények, ábrándképek szálltak felém pillangóként. Sokat tépelődtem gondolkodtam. Néha örömrepesve, néha elbúsulva. Mi is lesz hát belőlem, merre is menjek hát, én édes Istenem? Megvallva, már akkor is áhítoztam a dicsőség, hírnév után mintegy eltökéltem magamban, hogy nemes célt akarok életemben szolgálni, egy szép és boldogító lesz az én életem. Rajongtam a természetért: leszek valami természetbúvár. Rajongtam a magyar népéletért és művészetért: kifürkésszem, összegyűjtöm ezeket! Mikor én érett lettem, ez a cél uralta lelkemet. Mivel töltöm el tehát a vakációt? Így tervezgettem: először is csináltatok egy olyan könyvet, amelybe én fogom gyűjteni a magyar nép művészetét, lerajzolva, lefestve azokat. Ezenfelül még természeti megfigyeléseim is bekerülnek, a madarakról különösen. Elkészült a könyv, az én „Kék könyvem”. És mi van benne? Kis marék az életemből, elbeszélések, leírások, apró történetek. Egy-egy szerény versecske is meghúzódik benne. Hogy miért nem az eredeti céljára használtam fel, magam sem tudom. Most pedig már ott vagyok, hogy az irodalom és a képzőművészet egyedüli két mennyországom! Minden pénzem könyvekre költöm. És mégis, mégis Bársony István, Herman Ottó bácsi van az én eszemben! Szeretnék menni Pestre, ez az egyedüli vágyam mai nap, ahol tanulni, látni akarok minden szépet. Tanulni, mentől többet, minél szebbet, nemesebbet: ez egyedüli célom. Tanulok is, olvasok is. Te meg édes kék könyvem, őrizd meg az én ifjúságom boldog óráit.
A szerző könyvében egészen a kezdetektől napjainkig ír a cigándi labdarúgás helyzetéről.
Megszólalnak benne volt és jelenlegi játékosok, egykori edzők, támogatók. Rengeteg emlék kerül felszínre, melyek az olvasó számára is felidézhetik a régmúlt és a mostani mérkőzések körüli miliőt.
Fejezetek Cigánd néprajzából – Szerkesztette: Viga Gyula
A könyv fejezetekben bontja ki Cigánd néphagyományait, annak változásait egészen a 13. századtól. Megismerhetjük benne a cigándi emberek gazdálkodását, öltözködését, táncalkalmait, valamint az élet nagy fordulópontjaihoz köthető (születés, házasság, halál) események szokásait. Rengeteg kutatómunka előzte meg e könyv megszületését, de az az olvasó, aki kezébe veszi ezt a művet egy csodában fog részesülni.
A Bodrogköz három folyó által közrefogott történeti táj: a Tisza, a Bodrog és a Latorca vize határolja.Az első világháborút követő határmegvonás ezt a vidéket két ország – Magyarország és Csehszlovákia- részévé tette, a két évtizede történt kettéválást követően Északkelet-Magyarország és Délkelet – Szlovákia osztozik a Bodrogköz területén. A Felső – Bodrogközbe 30, az Alsó – Bodrogközbe 22 település került a határmegvonással. Ez a kötet a holtággá vált Karcsa medrétől délre eső, magyarországi ( Alsó – ) Bodrogköz kincseivel, a bodrogközi nép kulturális örökségével ismerteti meg az érdeklődő olvasót.
Nagy István
Fakuló emlékek nyomában : A cigándi zsidóságról töredékesen
Ebben a kiadványban egy kis ízelítőt kap az olvasó a Cigándon élő zsidóság életéről. Betekintést nyerhet a mindennapokba, s arról is tudomást szerezhet az olvasó, hogy milyen körülmények között kellett a Cigándon élő zsidó embereknek szembesülniük azzal a gyűlölettel, ami ellenük irányult. Ez ahhoz vezetett, hogy a második világháborúban több százezer zsidó embert deportáljanak, és végezzenek ki az auschwitzi megsemmisítő táborban.
A szerző szülei emlékének ajánlja a kötetet, de minden cigándi ember szülője, nagyszülője emlékének adózik ezzel. Kántor Mihály életműve, a gazdag és páratlan néphagyomány kincs és kultúra Cigánd óriási, anyagiakban nem mérhető értéke, melynek őrzése és ápolása, továbbvitele nekünk, ma élő cigándiaknak is nemes kötelezettségünk. Ez a kiadvány nem csak Cigánd öröksége, hanem valamennyiünk öröksége, hiszen ezt a könyvet őseink élete tölti meg tartalommal. Egyben üzenet is a jövőnek, mert megszépíti jelenünket, s távlatot nyit a jövőnkhöz.
Kántor Mihály
Bodrogközi len-és kendermunkák, szőttesek
A szerző neve ismerősen cseng nem csak a szűkebb pátria – Cigánd és Bodrogköz- közegében, de szerte az országban, ahol helytörténetről, néphagyományról, népművészetről esik szó. Méltán, mert Kántor Mihály olyan szellemi örökséget hagyott ránk, melynek kisugárzása túlmutat egy emberöltőn.
A kiadványban a Bodrogköz len-és kender munkáit, valamint szőtteseit mutatja be. Aprólékosan, a kezetektől a kész termékig követheti figyelemmel a munkafolyamatot a kedves olvasó.
A XVII. századtól egészen az 1970-es évekig mutatja be Cigánd oktatási intézményeinek történetét. Emellett a Cigándhoz tartozó tanyák iskoláinak történetét is feldolgozza, kiemelve az ott tanító pedagógusok missziói szolgálatát.
Értékesek azok az interjúk, amelyekben a községből elszármazottak felvillantják emlékeiket gyermekkorukról, iskolás életükről. Megható a válasz, bármerre sodorta őket az élet, mégis cigándinak vallják magukat.
Ebben a kiadványban az olvasó betekintést nyerhet Cigánd táncéletébe. A XX. század elejétől a 2000-es évekig olvashat arról, hogy miként jutott el a cigándi néphagyomány a világhírig.
A könyvben korszakokra bontva találják meg a néptánc alakulását a településen.
